Bertók László (1935-)

Platón benéz az ablakon

A visszavert fény évszaka, 
Platón benéz az ablakon, 
kezében ásó és kapa, 
csodálkozik, hogy itt lakom.

Mondanám, hogy rögtön megyek, 
lehetnék még jó asztalos, 
de megbénít a döbbenet, 
silány tükörré foncsoroz. 

Mondanám, hogy nem én vagyok, 
bűnössé tett a félelem, 
hátam mögött a lét dadog, 
előttem a történelem. 

Mondanám, hogy nincsen remény, 
hogy maholnap ötven leszek, 
s ami árnyékból költemény, 
a valóságban egyszeregy. 

Mondanám, hogy akkor mi van, 
miért jobb, aki boldogabb, 
s ha a varázs anyagtalan, 
mire emlékszik az anyag? 

Mondanám, hogy egyébiránt, 
hogy vártam már, hogy jónapot, 
de minden sorvég rímbe ránt, 
csak hazudnék, csak hallgatok.