Tarbay Ede (1932-)

Varjúdombi mesék - Előszó

Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben 
a varjúdombi kunyhóban lakott, 
olyan meséket mesélt, amilyen éppen 
abban a percben eszébe jutott. 

Sok dohányt vittem néki, mert bagózott, 
hogy kezdjen már, haj, kezdjen már mesélni, 
és ő nyomban bele is fogott 
nem győztem ülni, hallgatni, megélni. 

Mert az volt jó, hogy élni kellett, 
élni a sok szeszélyes mesét, 
csinálva nékem hosszú orrot, s kedvet 
ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. 

Mert ő volt, ő meséje minden hőse, 
a hónapok és magok ismerője, 
kinek Nap volt kalendáriuma, 
Szél a nagyapja, Parázs meg a húga.