Pilinszky János (1921-1981) A szerelem sivataga 1952 Egy híd, egy forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár…

Pilinszky János (1921-1982) Apokrif 1954 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek.   Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly…

Pilinszky János (1921-1981) Egy KZ láger falára Ahova estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted.   Menekül előled a táj. Lehet az ház, malom vagy nyárfa, minden csak küszködik veled, mintha a semmiben mutálna.   De most már te nem…